Encsinek:
Szilveszteri buliba keszultunk, valami furcsa hazban laktunk, kulon apartmanokban. Kicsit felelmetes volt, es hideg, es az volt az eresem, hogy allatok vagyunk egy allatkertben. Vegul elindultunk, egy hegyen talalkoztunk Evivel, ultem valami kilato parkanyan, ahol minden elojelzes vagy akaratlagossag nelkul osszepisiltem magam. De nagyon. Te lattad, de ugy tettel, mintha nem tortent volna semmi, es probaltad a nyomokat is eltuntetni, meg takarni. Vegul jott apam autoval, hogy elvigyen minket valahova. Az autoban meselni kezdtel a mizujsosokrol. Apam kiakadt, hogy hogy lehet valakiket mizujsosoknak hivni, es kulonben is, mi a jo elet az. A mizujsosok azok, mondtad, akik felnott korukban tanulnak meg zenelni. Majd egy vonatrol meseltel, ami olyan hosszu, hogy amikor az eleje egy allomason van, akkor a vege meg az elozo allomason.

Valami étteremben felszolgáltak nekem egy bébi tevét, és már az arcáról leettem a húst, mire észrevettem, hogy él, es akkor elhatároztam, hogy megtartom háziállatnak.