régi ismerős

Széles mosolyú, rendkívül ellenszenves de magabiztos fiú:
- Helló, sikerült eladni a képekből?
Én:
- Milyen képek? Micsoda?
- Legutóbb, amikor láttalak, egy kiállításon próbáltad eladni a fényképeidet... haha... béna egy dolog. Na és sikerült?
- Összetévesztesz valakivel. Soha nem próbálkoztam ilyesmivel. És téged sem ismerlek.
- De. Láttalak.
- Igen? Na ne mondd. És hol?
- A Kerepesi úton egy kastélyban.
- (Van ott kastély? Elkerülte eddig a figyelmem. Zavartan vakarom a fejem.) Nem voltam még ott. Biztos, hogy valaki mást láttál.
- Én mindent megjegyzek. Te voltál. A harmincas években.
- (Értetlenül nézek és kicsit szorosabbra húzom a vállamon a fotóstáskát.)
- Szóval? Befutottál?
- ... Gondolom nem. Ha már hetven vagy százhetven évvel ezelőtt is ugyanezt csináltam volna, és akkor befutok, utána már valami újba kezdtem volna. Nyilván.