tojás

Meséltem már, milyen volt, amikor visszapofázott a reggelim?
Szép hétköznap délelőtt volt, besütött a nap a szobába, kedvesen szállt a kutyaszőr a levegőben. Kis nyújtózás, szemlélődés, a nyakamra tekeredett kacsás alvótrikó megzabolázása... slattyogás a konyhába. Az arcomon párnagomb nyoma. Felderítem a hűtőt: tojás, ketchup, bor, és egy darab sajt 1994-ből.
Legyen mondjuk tükörtojás a reggeli. Ráérősen akasztottam le a serpenyőt a helyéről, olajat melegítettem, tompán és elégedetten mosolyogtam magam elé, mint aki még nem ébredt fel teljesen. Feltörtem a tojást és placcs... vagyis KOPP! A tojás tartalma koppant a forró olajban! És valami gnóm csirkeféle nézett fel rám szemrehányóan a tűzhelyről! Leginkább kopasz volt, nedves kis tollszerűségek tapadtak rá itt-ott, és fekete gombszemei voltak. Csak nézett csendben. Csőre nem volt, csak valami piros redő a helyén. Én a döbbenettől még mindig nem mozdultam, mire ő, nemtetszését kifejezve ordítani kezdett. Szétnyitotta fejletlen redőit, szinte kifordította a fejét, úgy nézett ki, mint egy piros esernyő belseje, és üvöltött. Ez a szörny. Az én békés reggelemen.