hárman

-A gyerek hol van? - Kérdezte Marci, amikor hazajött és egyedül talált a lakásban.
-Tényleg, a gyerek! - Jutott eszembe. - Lent felejtettem a kukatárolóban!
Ijedséggel vegyes bűntudattal rohantam le a lépcsőn az udvar végébe, és nagy szerencsémre még ott volt, az egyik kuka tetején, úgy ahogy hagytam, zsírpapírba csomagolva. És kopogósra fagyva. Elvégre tél van.
A hónom alá csaptam a kis csomagot és hazakullogtam vele. Bűnbánó arccal adtam át Marcinak, és olyasmit dünnyögtem zavartan, hogy "ehehe-he", miközben ő lefejtette róla a papírt. A baba csirkepózba össze volt kuporodva, a feje lehajtva, és a kezei-lábai maga alá húzva, a hátán jégkristályok. Az oldalán pedig több késszúrás nyomán kinyílt a bőre. Fokhagymának és szalonnának való lyukacskák, hogy szépen meg lehessen tűzdelni.
Marci dühös volt és kétségbeesett, a konvektor fölé tartotta, és a lyukakon benyúlva elkezdte lenyúzni a bőrét. Szörnyen megdöbbentem, de nem szóltam, hiszen már úgyis mindegy. De ahogy a sárgás-kékes fagyott bőrtől megszabadította, alatta másik bőr bukkant elő, szép rózsaszín, és meleg. Ha az ember kétségbe van esve, semmin nem lepődik meg. A baba megmozdította a fejét, és ránk nézett.

nyihh

Egy kékre és feketére festett lovat láttam, aki megvadulva ágaskodott és prüszkölt, éjjel, magas fenyőfák alatt, és a nyakából folyt a vér. A pányvája szakadtan és céltalanul lifegett. És ez a ló én voltam.