Egy kékre és feketére festett lovat láttam, aki megvadulva ágaskodott és prüszkölt, éjjel, magas fenyőfák alatt, és a nyakából folyt a vér. A pányvája szakadtan és céltalanul lifegett. És ez a ló én voltam.
Mindig elhiszem, amit álmodok. Teljesen természetes dolog, hogy autópálya halad át a konyhámon, döglött varjak hullanak az égből, és hínárba kapaszkodva hintázok vízesésekben. A kedvenc kocsmámban végtelen sivatag terül el, a bárszékek előtt pedig lóvontatású kabrió trolibuszok száguldanak. Bármi megtörténhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése