[13:35:04]
Anna: nem álmodtál semmi újat?
tekla: jaj de
fúúúúj
ma már nem tudom mit álmodtam, de tegnap éjjel azt
hogy meglátogatott apám itt londonban
és eléggé mellőzve érezte magát
mert én egész idő alatt azzal voltam elfoglalva, hogy egy bazinagy, ocsmány, undorító rovart kivégezzek
Anna: váááá
tekla: legalább húsz centis volt, és olyan formájú mint az a furcsa babszerű termése valami fának
vágod melyik az?
Anna: szentjánoskenyérfa
tekla: ősszel lóg a fákról, bordó, barna, és olyan mint egy zöldborsó vagy ilyesmi
Anna: az az
tekla: na olyan teste volt a rovarnak és nagyon sok lába
és mindenféle módokat eszeltem ki a kivégzésére
először valami papírra akartam ragasztani, hogy majd azzal együtt felgyújtom
de meglógott
és akkor üldöztem a szobában
apám meg méltatlankodott, hogy ezért kár volt londonba költöznöm, ezt nyugodtan csinálhatnám pesten is
Anna: az nagyon ocsmány lehetett
tekla: és amikor egy szemöldökcsipesszel próbáltam kitépni a lábait (a rovarnak mármint), hogy ne tudjon meglépni, akkor apám besokallt, és ott hagyott
Anna: :D:D:D
ez durva

család

Közöltem Istvánnal, hogy terhes vagyok. Tőle. Jól vette a dolgot, szemrebbenés nélkül fogadta, támogató volt, és cseppet sem zavarta az a tény, hogy legutóbb hat éve voltunk együtt. Sőt afelől sem érdeklődött, hogy ugyan miért a kilencedik hónapban vagyok szíves a tudomására hozni, hogy apa lett. Erre amúgy sem tudtam volna választ adni, nekem is csak akkor tűnt fel. Összeköltöztünk, készültünk rá, hogy családdá válunk. Egy nap azonban rámnézett és azt mondta, hogy szerinte nem is terhes vagyok, hanem csak kövér. És én nevetve és hitetlenkedve végignéztem magamon, és abban percben az arcomra fagyott a jókedv, és láttam a lógó és gyűrődő és egymásra halmozódó zsírhurkáimat a hasamon, és csalódott voltam és tehetetlen, amiért semmi nem is igaz, amit addig elhittem, és nem értettem, miféle illúzió csapdájába kerültem.