Nagy berregéssel zötyögtünk rá a kifutópályára egy konzervdoboz jellegű kisgéppel, a motorja füstölt, az ablaka párás volt, üzemanyag kannák zörögtek hátul. Pilótaszemüveges fiú vezette, és a lelkesedéstől kipirult arccal kapcsolgatott mindenfélét a műszerfalon.
Gyorsulni kezdtünk, jegenyesor között robogtunk rossz aszfalton, már szinte belepréselődtem az ülésbe a sebességtől, aztán egyszercsak nagy döngés hallatszott, és a gép kacsázni kezdett az úton. Kiesett egy kerék. Szép lassan megálltunk. A fiú kipattant, hogy megjavítsa, de én tudtam, hogy nem szállunk fel soha.
Letördeltem a gép szárnyait, és levest főztem belőlük. Hagymával.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
ez itt tökre tetszik!
VálaszTörléscsakígytovább, trinity is hamarosan újraír...