Aztán újra elalszom, és megint ott vagyok, egy régi kőfejtő tetején, a málló fal szélén egyensúlyozok; a karom nem hajlik rendesen, mert felvettem négy pulóvert a kabát alá. A keresőn keresztül nézek le az óriási kőtölcsér aljára - miniatűrnek tűnnek a stáb parkoló autói - és leszédülök, ahogy az objektívvel belezoomolok a képbe.
Aztán újra elalszom, és megint ott vagyok, egy régi kőfejtő tetején, a málló fal szélén egyensúlyozok.
Az a kép egyébként nem is lett érdekes.
Ott lenni viszont annál inkább. Úgy látszik, bevésődött a 12 óra kecmergés a szikla peremén. Itt egy hangulatkép.
Meg még egy. Ez nem sárga sziklás, de hangulat. A tetőről.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése