megálló

Vonaton utaztunk ketten, késő délután. M leszállt Pilisvörösvárnál, és én is szedelőzködni kezdtem. De ahogy felálltam a kabátomért és táskámért, észrevettem, hogy a vonat fülkéje tulajdonképpen egy tágas és világos szoba. És ráadásul laknak itt valakik! Milyen furcsa... teljesen berendezett élettér, kanapé a sarokban, tévé, fényképek a falon, fehér ruha a szekrényben. Az ebéd félig elfogyasztva az asztalon. Nagyon érdekelt, hogy hová lettek, akik itt éltek, mi történt velük, és kik voltak egyáltalán, de Piliscsabához érkeztünk és le kellett szállnom. A kis kompaktul berendezett életet és az ismeretlen pár rejtélyét pedig elvitte a vonat.