otthon

Visszaköltöztem a régi lakásunkba! Otthonos volt, meleg és újszerű, egészen másmilyenre emlékeztem, de most örültem a változásnak meg a visszatérésnek. Szobáról szobára jártam, félig az emlékeimben, félig ebben a meglepő és boldog valóságban, összehasonlítgattam a lakás zugait a 13 évvel ezelőtti kinézetükkel - a két kutya közben követett mindenhova. Benyitottam a sárga szobába, gyerekként neveztem el így, mert a sárga vászonredőnyei állandóan le voltak eresztve, hogy a gangon járkáló emberek ne lássanak be, és a rajta átszűrődő napfény sárgára festette a falakat és a bútorokat. Félhomály volt bent, most nem sütött a nap, és így csak lassan bontakozott ki előttem egy alvó ember körvonala.
Ja igen - csuktam vissza mosolyogva az ajtót, hiszen itt mindig is aludt valami idegen. Amolyan vendégszoba volt. Jó érzéssel töltött el, hogy ez nem változott.

És ekkor csörömpölve kihullottak a fogaim a padlóra.